Zsákfalvak, elhagyatott irtványok, lassan feledésbe merülő sorsok – Maros Diána érzékeny prózája a szlovák hegyvidék zord világába vezet. Megrendítő történeteiben az emberi méltóság utolsó szikrái pislákolnak a nyomor, az erőszak, a hallgatás és a természet nyers szépsége közegében. A szereplők a túlélés és a kilátástalanság határán egyensúlyoznak, miközben múltjuk terhei és környezetük kimondatlan szabályai mozdulatlanná merevítik őket. Ez a könyv nem csupán tájat és közösséget rajzol meg, hanem egy belső térképet is – ahonnan talán valóban nem vezet tovább az út.