Az anyaság Svetlana Žuchová világában nem ünnep, a gondoskodás nem megnyugvást hoz, hanem új kérdéseket. Zorának a kisfia okoz fejfájást, Tamarának az idősödő anyja, és csak remélni tudják, hogy idővel minden megoldódik. Az Anyák napjai az észrevételről szól: arról, hogy néha az anyaság maga is megfigyelés, kísérlet, tévedés.
„Tibor figyel rá, egyszeriben boldog, talán tényleg felesleges minden aggodalma, talán mostantól minden rendben lesz. Talán csak egy őrült elsőgyerekes anyuka, aki túlságosan aggódik, talán túloz, amikor úgy érzékeli, hogy Tibort semmi nem érdekli, hogy nem fordul meg, amikor szólongatja, kitér a tekintetével, és nem alszik. Ő lenne a világon a legboldogabb, ha tényleg saját magában lenne a hiba.“