A nagy sikerű Futónapló szerzőjének második kötete a vízen született. Száz Ildikó naplójegyzetei finom érzékenységgel rajzolják meg az ember és a természet közötti láthatatlan szövetséget, ahol a sodrás nem ellenség, hanem útmutató. A Hajónapló a Duna tükrében íródott vallomás elindulásról, elengedésről és újrakezdésről. A szöveget a szerző saját felvételei kísérik.
„első alkalommal, amikor már biztos helyről tudtunk útra kelni, még főtt az ebéd, amikor a kapitány hirtelen bekiáltott, hogy jöjjek megfogni a hajóskötelet; mire mindent szerencsésen megoldottunk odakint, az ebéd szénné égett; a kerek erdő azonban nem a bosszankodásról szól; az itt lakók már az első áradáskor megtanítottak arra az alázatra, hogy ez az a hely, ahol az emberi tervek vagy valóra válnak a teremtő segítő erejével, vagy egyáltalán nincs is szükség arra, hogy megvalósuljanak“